Sötét oldal.

Reggel mikor felkeltem egyből a kis újdonságra kaptam a fejem. Egy óra. Legalább most már tudni fogom,hogy reggel van-e vagy este. A kis szerkentyű reggeli 09:39-et mutatott. Gondolataimból egy erős fájdalom ébresztett ki. A hasam. Rettentően fájt. Körbenéztem. Reméltem, hogy van valami gyógyszer de nem volt. Kikecmeregtem az ágyamból. Halk léptekkel vettem a konyha felé az irányt. A 'hosszú' út közbe háromszor is meg kellett állnom az elviselhetetlen fájdalom miatt. Lassacskán elértem célomhoz. Kinyitottam a felső polcot. Talált. A kis tál legalján ott bujkált a dobozka amit kerestem. Egy poharat félig megtöltöttem kivettem a dobozból a fájdalomcsillapítót majd bevettem azt. Odaléptem a hűtőhöz és felpakoltam egy csomó mindent. Egyszer van gyereknap. Kijelentésemre halkan kuncogni kezdtem. Hiper-szuper gyorsan elfutottam a szobámig. Ledobtam az ágyra mindent amit elcsórtam. Teától elkezdve egészen a chipsig mindent. Leültem és nekiálltam. Szó szerint zabáltam. Mint egy őrült aki kiskora óta nem evett. 

                                                                           ***

Este fele már szinte minden elfogyott. Egy valamit furcsállta. Se Harry, se Niall. Eljött az én időm. Most vagy soha. Felkaptam magamra egy aránylag nem szakadt ruhát. Ellépkedtem Harry fürdőjéig. Megfésültem a hajam és lófarokba fogtam. Meggyőződtem róla, hogy sehol senki és az ajtó felé indultam... 

Hoppá. Ebből nagy baj lesz. Harry jelent meg az ajtóban. Becsapta az ajtó és felém kezdett el futni. Gyorsan az egyik szobába menekültem. Az ajtónak dőltem és erősen nyomtam azt. 

-Engedj be Diana. Most.

Nem válaszoltam semmit. Ütötte verte szerencsétlen tárgyat. 

Pár percig csinálta még, azután pedig csend lett. Ez a csend se tartott sokáig.

Hirtelen berúgta az ajtót. Repültem az említett tárgy darabjaival együtt. Az egyik sarokba kötöttem ki. Az arcomról a furcsa ízű vér folyt. A lábamat is megsebesítette. Összekuporodtam és a piros folyadékhoz könny is társult. Fejemet lehajtva sírtam. Lépteket hallottam amik egyre hangosabbak lettek.

-Diana.-suttogta a nevem.

-Mondjad Harry mit akarsz?  Az életemet tönkre tenni? Ja, bocs. Azt már sikerült tönkre tenned.

Nem szólt semmit csak megsimította az arcom.

-Te meg mit csinálsz? Ne érj hozzám, hagyj békén.-törtem meg a csendet.

Elhúzta a kezét és dühös képet vágott.

-Gondolom szökni próbáltál.-sóhajtott- És most jönnek a következmények.-arca rejtelmes volt.

-Harry ne csináld. Kérlek. -könyörögtem.

-Elég volt.

Felkapott a kezeibe és valami számomra idegen hely felé vettük az irányt. Kinyitotta az ajtót és ijedtemben felsikítottam. Most már biztos vagyok benne hogy Harry nem az az édes kis göndör hajú srác. Nem nem.  Harry egy könyörtelen gazember. Megvizsgáltam a hely minden zugát. Mindenhol kések, kötelek és fegyverek éktelenkedtek.

Ennek nagyon nem lesz jó vége. Középen egy aprócska szék volt. A göndör ledobott rá. az egyik kezével hátrafeszítette az enyéimet a másikkal pedig egy kötélért nyúlt. Összekötötte őket. Ezt megcsinálta a lábaimmal is majd egy ragasztó szalagot tett a számra.
-Most pedig édesem-kezdett bele- azt fogod átélni amit én. A szenvedést.
Szavai hallatán összerezzentem. Mit akar ez alatt érteni?
Egy kést ragadott meg. Ajkaim felé közelített a tárggyal. Egy kicsiny vágást ejtett rajta. Egy-két csepp vér serkent ki. Gondolataimból aztán az zökkentett ki, hogy kaptam még egy vágást. A kezemen. Sokkal nagyobb és mélyebb volt mint az előző.
Néhány könnycsepp szántott végig az arcomon.
-Remélem most te is átérzed mekkora sebet ejtettél a szívemben.  

Sziasztok először is..Midnight Memories oh oh oh Baby You and Me stumbling in the street singing singing singing oh.

Vevo számlálója megint kiakadt.:D

Másodszor. Gondolom észrevettétek egy kicsit átalakítottam a blogot. Hamarosan új fejléc lesz. Ha tudtok valaki olyant vagy ti szívesen megcsinálnátok írjatok.:) 

Harmadszor pedig Köszönöm a 11 feliratkozónak a kommentelőknek/ bár az előzőhöz nem érkezett emiatt egy kicsit szomorú vagyok/ és a pipálóknak. Nagyon sokat jelentenek ezek nekem. Lehet, hogy  még  a hétvége folyamán megírok egy részt. Addig is Hatalmas ölelés mindenkinek.

Dorina.:)

Bízom benned.

-T-te mit keresel itt?-dadogtam
-Tudod eléggé hangosan sírtál...és hát tudni akartam mi történt. A sírás forrása pedig ebből a szobából jött.-magyarázta.
 Nem bírtam kinyögni egy szót sem, a könnyeim pedig már elfogytak. Összekuporodtam majd Niall hirtelen közeledni kezdett majd helyet foglalt mellettem.
-Elmondod miért sírsz?-suttogta.
-Harry.-adtam az egyszavas választ.
-Mit csinált?-kérdezősködött.
-Ugyan semmit.
-Azért ennyire buta én sem vagyok. Kérlek mond el. Attól jobb lesz.-simított végig nagy kezeivel a hátamon.

Érintésébe szó szerint beleremegtem. Mintha ezernyi pillangó repkedett volna akkor körülöttem. Az az érzés leírhatatlanul jól esett. Úgy gondoltam Niallben tényleg megbízhatok...De azért mégis csak Harry egyik legjobb barátja,nem? És mi van  ha elmondja neki?...Nem érdekel el most. Valakinek ki kell öntenem a szívem.
-Megígéred, hogy nem mondasz Ő neki semmit?-néztem a szemeibe.
-Bízhatsz bennem.

 -Az egész még az általánosban kezdődött. Már egy ideje észrevettem ,hogy nagyon figyel, de nem nagyon foglalkoztam ezzel. Aztán egyik nap mentem a szekrényemhez, és mivel az övé kettővel odébb volt  így gyakran találkoztunk, és most is pont ott találtam. Megszólított. Azt kérdezte, hogy nem mennék-e el vele a cukrászdába enni egy sütit. Igent mondtam. Nagyon jól éreztem magam vele. Utána még elhívott háromszor. A negyediknél a parkba vitt. Mikor sétáltunk át a hídon valami különleges történt. Hazz megkérdezte lennék-e a barátnője. És szintén igennel feleltem. Három hónapon át zökkenőmentesen haladt a kapcsolatunk. Eljött a félév és új osztálytársunk érkezett. Szőke haj, virító kék szemek. Az a tipikus helyes fiú forma. Egyik szünetben odajött hozzám, és szájon puszilt. Harry előtt. Mindjárt odajött. Hál' istennek Joe hamar elment. Biztos kapott volna egy pofont. Hazz rögtön szakított velem. De előtte megfogadta, hogy nem marad ez annyiba.Nagyjából ennyi a története az itt létemnek.-magyaráztam.
-Akkor Ti nem is vagytok együtt?
-Nem.
-Nagyon sajnálom. Harry néha nagyon durva tud lenni. És ezeket általában mindig megbánja.

Akaratlanul is megöleltem Niallt. Szerintem ő is meglepődött mivel csak másodpercekkel később ölelt vissza. A könnycsatornáim újból megindultak.Sírni kezdtem. Niall védelmet nyújtóan simított végig a hátamon.

-Figyelj, bocs hogy megtöröm a csendet, de mennem kéne.-húzódott el tőlem.

-Rendben.Menj csak nyugodtan.

Intett én pedig egy gyors 'szia'-val köszöntem el.
Olyan jó volt akkor mikor elmondtam neki mindent. Hogy meghallgatott. Két éven át csak Harry dühös szavait hallottam. Azok a szavak nagyon sok sebet ejtettek ott...legbelül.

Az álmok világa már közelgett. Fáradt voltam. A sok sírás is eléggé kifárasztott.
De egyet biztosan tudok..Niall az az ember akiben két év után újra megbízhatok






Köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket, pipálásokat. Köszönöm azoknak akik feliratkoztak.  Új részt körülbelül egy hét múlva fogom hozni. Remélem elnyerte a tetszésetek. 

Ölel titeket: Dorina.:)

Niall?!

Harry levele mindent megváltoztatott. Már értettem az egész történetet. Azt, hogy miért is vagyok itt valójában.

/Visszaemlékezés/

-Nem hiszem el. Hogy tehetted ezt? Mégis mit képzeltél magadról?-üvöltött Harry a suli folyosóján.
-Nem ez nem az amire te gondolsz.-védekeztem.
-Nem az amire gondolok? Akkor mégis mi?
-Megmagyarázom...
-Nem nem kell semmit se megmagyaráznod-vágott a szavaimba-Láttam az egészet.
-A-a-azt i-ss?-dadogtam.
-Igen azt is láttam amikor az a vad barom éppen megcsókol. És tudod nagyon jól esett. Legalább megtudtam hogy te se vagy különb egyik lánynál se. Sőt.. Most már nyugodtan körbe csókolgathatod. Szakítok veled.-becsapta a szekrény ajtót.-De ezt még vissza kapod.-és szépen lassan elsétált.

/vége/

Így már minden érthető. Harry bosszút akart állni és ez volt számára a legjobb mód. Tudom, nagyot hibáztam, nagyon nagyot. Nem kellett volna hagynom hogy megcsókoljon, és azt se kellett volna hagynom, hogy az állítólagos legjobb barátnőm befolyásoljon. Irigyelt, mert Harry nagyon bejött neki, és azt hitte hogy ez fordítva is igaz. És akkor koppant egy nagyot, nem ő kellett neki hanem én. Gondolataimat az ajtó nyitódása szakította félbe.
-Harry..Hát te mit keresel itt?-szóltam hozzá kikerekedett szemekkel. Nem gondoltam volna, hogy idejön.
-Beszélni szeretnék veled.-mondta komor tekintettel.
Leült a székre. Nem szólt semmit csak lehajtotta a fejét és beletúrt a göndör, rendezetlen tincseibe. Pár perc múlva sóhajtott egy nagyot és belekezdett a beszédjébe.
-Ahogy érzem érted. Most kérdést kaptál a válaszodra, arra hogy miért hoztalak el. Vagyis inkább raboltalak el. Lehet, sőt biztos vagyok benne, nem így kellett volna elrendeznem ezt az ügyet. De akkor abban a pillanatban ez tűnt a legjobb megoldásnak. Amikor megcsaltál rettenetesen összetörtem. Emlékszem, anya mindennap ott dörömbölt az ajtón, hogy engedjem be. Büdösen mentem suliba. Nem volt kedvem az evéshez, se az alváshoz se semmihez. Az osztálytársaim a közelembe nem mertek jönni. Mindenkire úgy néztem mintha ők lennének a hibásak. És ezeket csak miattad.-fejezte be a mondandóját.
Azt hiszem most én jövök.
-Megértelek. De akkor most te hallgass meg engem. Tizenhat évesen az utcán letámadtak. Elraboltak. Egy elhagyatott, rendezetlen, koszos szobában egy lyukacsos ágyon éltem és élem is mindennapjaimat. Volt mikor ennivalót sem adtál. Értem én hogy azt akartad hogy szenvedjek de ez akkor is túlzás volt. Elkövettem egy hibát, beláttam.-keltem ki magamból.
-Akkor én most elmegyek.-állt fel a székről.
-És mikor engedsz el?-emeltem fel fejemet.
Nem válaszolt. Halk léptekkel ballagott ki a szobámból. Tehát már szinte semmi esélyem sincs arra hogy valamikor is elenged. Ilyen az élet. Velem mindig kicsesz. Reménykedtem benne hogy a levél után talán megkönnyebbül ő is és én is. De  semmi. Elveszett az a kicsi remény amit eddig éreztem. Elment minden.
Szemeim lecsukódtak a fejemet pedig a párnára hajtottam.

                                                                       ***

-Ébresztő. Itt vagy?-szólalt meg egy hang.
-Igen?-kérdeztem az ismeretlentől.
-Te hogy hogy itt vagy?
Mikor jobban kinyitottam szemeimet rájöttem hogy az az idegen nem is idegen. Ismerem én őt. Csak tudnám hogyan talált ide...
-Niall?...





Nagyjából ennyi lenne az 5.rész. 
El kell hogy mondjam mikor megláttam hányan támogattok arra hogy folytassam a blogot nagyon megörültem. Nem tudom elégszer elmondani.Köszönöm.
Köszönöm az 5 kommentet, a 12 pipálást és a 6 feliratkozót. 
Nagyon sokat jelent nekem a véleményetek.:)
A következő részt körülbelül egy hét múlva fogom hozni.
Dorina.:)

Jó étvágyat a reggelihez

Kinyitottam az ajtót és nem hittem a szemeimnek...


A fiú aki az ágyon ülve gitározott egyszerűen gyönyörű volt. Egy szál nadrágba a gitárjával a kezében. Áldom az Istent amiért a villany fel volt kapcsolva és belenézhettem azokba a kék íriszekbe. Felnézett rám majd szólásra nyitotta a száját.
-Te ki vagy és mit keresel itt?
-É-é-én csak-csak azért jöttem, hogy megkérjelek kicsit halkabban pengesd a húrokat.-dadogtam.
-Rendben. De az első kérdésemre nem kaptam még választ. Ki vagy te?-ismételte meg a kérdést.
-Öhhm..Én Harry barátnője vagyok.-hazudtam.
-Áhh már értem. De mi mint bandatársai hogy-hogy még nem tudunk rólad semmit?-érdeklődött.
-Mert úgy gondoltuk hogy még nem annyira komoly, és hát egyikünk sem szeretné siettetni a dolgokat.
-Bocsi az illetlenségért. Niall Horan.-nyújtotta kezét amit mindjárt el is fogadtam.
-Diana Gilbert.
Kezet ráztunk majd leült és megpaskolta a maga melletti helyet.
-Figyelj, nem haragszol meg ha most vissza megyek a szobába. Már nagyon álmos vagyok.-ásítoztam mint valami idióta.
-Nem dehogy. Semmi gond, menj csak vissza nyugodtan.-mosolygott.
-Akkor hát, további jó éjt.-intettem.
-Jó éjt.
Mikor kiértem a szobából mintha ezernyi pillangó repkedne a gyomromban. Niall elképesztően aranyos. Majd ha elszökök megkeresem az biztos. Csak ne legyen barátnője. Vagyis reménykedek benne. Lassan és hangtalanul lépkedtem lefele a lépcsőn. Leértem a szobámba. Harry nézett velem szembe.
-Na jó. Nem fogok üvöltözni mivel Niall itt van, de mégis mi a jó fenét csinálsz?
A szemében csak egy dolgot lehetett látni: a dühöt.
-Figyelj Harry, nem csináltam semmit.-füllentettem.
-Na ne nézz hülyének. Hallottam. Hallottam mindent.-csapkodott össze-vissza.-És csak úgy megkérdezem. Mióta vagy te az én barátnőm?
-Én csak arra szerettem volna megkérni, hogy halkabban gitározzon. Aztán megkérdezte hogy ki vagy. Valamit kellett mondanom. -
Rettegtem. Rettegtem Harry haragjától, mert tudom, ha egyszer elgurul a gyógyszere akkor készen van.
-Eddig próbáltam nyugodt maradni. De...ez. Ez minden határon túlment.-csukta be az ajtót-Mit képzelsz te magadról? Nem meg mondtam,hogy ne menj sehova? Mit fogok most neki hazudni? Hogy fogva tartok egy lányt?
-Mondd el. Legalább megtudják mekkora szemét vagy.-suttogtam magam elé.
Reméltem nem hallotta meg..De abban a pillanatban a meglendült a keze. Csatt. Jobbról. Csatt. Balról.
-Tudod mit Harry Styles? Egy életre belevésheted a fejedbe hogy még férfinak se mondhatod magad. Megütni egy nőt? Undorító.-hadartam a szavakat.
-Akkor is megérdemelted.-ült le a székre.
Az ágyon összekuporodva bőgtem tovább. Harry sem szólt semmit. Pár perc múlva az ágyhoz jött. Felnéztem rá. Egy 'Bocsánat'-ot suttogott. Államat megemelve belenézett a szemeimbe, én pedig az övéibe. Zöld smaragd. Kicsoszogott a szobából. Miután már elfogytak a könnyeim, elterültem az ágyon. Bámultam a sötétségbe. Aztán hirtelen megláttam a halott anyukámat. Sajnálkozva nézett.
-Anya.-suttogtam.
Nem jött válasz. Semmi.
-Anya hallasz?
-Változás.-felelte.
A szívem is kiugrott a helyéről. Az Ő hangja volt az. Végül pár pillanat múlva már sehol sem volt. 'Változás'. Mit jelenthet ez? Nem értem. Először Harry. Odajön majd bocsánatot kér. Aztán Anya. Megjelenik és egy szót hagy el a szája. Felfoghatatlan. A szemeim lassacskán lecsukódtak. Az valóság után az álomvilág következett.
                                                                            ***

Mikor felébredtem egy hatalmas tál reggeli volt előttem..és egy aprócska levél. Kibontottam

Gondolom felmerült már benned a kérdés. Miért vagy itt? Nem mondanám el. Inkább csak körülírnám azt az egy mondatot. Vagy inkább csak azt az egy szót. Ne legyél összezavarodva de előbb áttérek egy másik témára. Diana. Emlékszel amikor kis korunkban együtt játszadoztunk a homokozóban? Mikor az oviba egy puszit leheltem az arcodra? Mikor megvédtelek a suliba mert meg akartak verni? Remélem ezek megmaradtak a fejedbe. Sok szép emlékem van rólad. Aztán utána már nem nagyon beszéltünk. Nem találkoztunk. Mikor Én kilencedikes voltam odamentem hozzád és elhívtalak egy vacsira. Igent mondtál. Aztán jártunk. Három hónapot...Bocsánat de itt be kell fejeznem. Ha emlékszel mindenre akkor tudod hogy ezek után mi történt.
Jó étvágyat a reggelihez. Harry.


Sziasztok. 
Borzasztóan sajnálom de nem voltam gép közelbe mostanában. És meg kell mondjam de ihletem se nagyon volt. De most nagy nehezen próbálkoztam és ezt tudtam összehozni. Remélem elnyerte tetszéseteket. Arra szeretnék minden kedves olvasót megkérni. hogy aki tud jelezzen vissza, hogy megéri-e folytatni. Egy feliratkozás. Egy komment. Egy pipálás. Akármi. Ennyi lenne tehát a 4. rész. A következőt nem tudom mikor hozom megpróbálom minél előbb.
Dorina.:)

Vendég

Mint mondtam ez egy rövidebb rész lett és szerintem egy nem lett olyan jó.De azért Köszönöm azoknak akik pipálgatnak. Nagyon sokat jelent nekem.:)

A srácok elmentek. Utána pedig hangos léptek hallatszottak. Harry rontott be.
-Figyelj Niall itt marad. Egy szót se szeretnék hallani. Itt van a kajád és most kuss legyen.-suttogott.
-Rendben.-válaszoltam.
Niall gondolom a bandatársa. Szép neve van. A tálcáról levettem az említett tárgynak a tartalmát majd mint valami őrült hiper-szuper sebességgel magamba burítottam az ételt. Marhára éhes voltam már. Az ájulásnak is köszönhető volt az hogy igen keveset eszek.
                                                                          ***
Nem tudom mennyi idő lehetett de az álom elnyomott mint szokott. Újból egy másik világba csöppentem.
                                                                               ***
Sötétség. Ez az az egy szó amivel körül tudnám írni ezt a helyiséget. De egy valami ismerős volt. Az ajtók. Megint láttam őket. Megint valamilyen szám vagy írás állt rajtuk. Meglehetősen furcsa egy helyzet az biztos. Egy belső hang azt sugallta menjek még egyszer a '22'-be. Ugyanazt a fiút láttam akit a múltkor megérintettem. Egy gitárral a kezében ült a széken. Rajtam időzte a szemeit. Én pedig belenéztem azokba. Istenem. Nem tudom leírni milyen érzés járt át amikor azokba a tengerkék csodákba  néztem. Leültem a földre. Ő nem szólt semmit. Felállt a székről és a mellettem levő üres helyen foglalt helyet. A kezemhez ért és megfogta azokat. Összekulcsolta. Kíváncsi   fejjel néztem a cselekedeit. Hirtelen egy szó hagyta el a száját.
-Gyönyörű vagy.-suttogta.
Én nem szóltam semmit. Ránéztem majd az arcát közelebb húztam. Ekkor megint jött az mint ami a múltkor. Eltűnt.
                                                                       ***
Mérgesen nyitottam ki a szemeimet, ugyanis valaki felébresztett. Valaki akire éppen most jött rá a gitározhatnék. Amikor rápillantottam a miniórámra az idő 01:35-öt mutatott. Remek. Harry ilyenkor alszik tehát csak az a bizonyos Niall lehetett. Gondoltam eljátszom hogy Hazz barátnője vagyok. Megkérem hogy hagyja abba. Kikeltem az ágyból. Egy pizsi volt rajtam. Felvánszorogtam a lépcsőn. Megkerestem a hang kiinduló pontja felé vezető utat. A hang az első emeletre vezetett. Kinyitottam az ajtót.  És nem hittem a szemeimnek.

Ájulás

A fény világította meg a szemeimet. A tudat. hogy felkeltem  elszomorított. Egy újabb nap amit kénytelen vagyok átélni. Egy újabb kínszenvedés. Egy újabb feladat amit teljesítenem kell. Gondolataimból egy hatalmas korgás ébresztett fel. Éhes vagyok. Kipattantam az ágyból majd szépen lassan lesétáltam. Remélem Harry még alszik. Ahogy a lépcsőn másztam minden fok megnyikorgott egy kicsit. Felsikítottam. A lépcső alján Harry állt. Haragos tekintettel nézett velem szembe.

-Hova hova Diana?-érdeklődött.

-Én..Én csak ennivalóért jöttem.-dadogtam.

-Ohh szóval kaja. Tehát akkor most szépen felvánszorogsz vissza a szobádba és megvárod míg én viszek fel valamit. A fiúk hamarosan itt lesznek. Nem szeretném ha téged itt látnának.-próbált higgadt maradni.

Amilyen gyorsan csak lehetett felszaladtam. A sarokba bújtam. Sajgott a fejem. Rettentően rosszul éreztem magam. Mintha két ágyat látnék magam. Már csak azt éreztem hogy a szemeim lecsukódnak. 

                                                                                    ***

Harry előttem mozgatta a kezeit...És kiabált.

-Diana.Diana. Diana jól vagy? Ébren vagy?-a hangjában egy kis törődést éreztem. 

-Ébren vagyok de kérlek ne kiabálj.

-Rendben.

-Mi történt velem?-érdeklődtem.

-Elájultál... 

-Ennyi? És még orvost se voltál képes hívni?-álltam a lábamra nagy nehezen.

-Ennyi igen ennyi. Nem voltam képes orvost hívni? Tudod előbb hallgass meg utána beszélj. A kezeimbe vittelek el az orvoshoz. De mivel nem találtak semmi rendellenességet hazaengedtek. Visszahoztalak a szobádba. Itt voltam melletted. Vártam mikor kelsz fel. Próbáltam kedves lenni. Te állandóan vagy közbevágsz a szavaimba vagy olyanokat mondasz hogy azokkal felidegesítesz.-kelt ki magából azután pedig kiviharzott  a szobámból. 

Még engem hibáztat. Nekem tényleg annyi lesz. Teljesen ki fogok tőle készülni. Csak tudnám már miért vagyok itt. Mondaná már el. Egy hangos kopogás szakított félbe. Biztos a többi fiú jött. 

-Helló haver.-köszöntek mindannyian. 

-Sziasztok.-válaszolt egyhangúan.

A beszélgetésüket már nem tudtam hallani. azt még nem említettem hogy a próbatermük alatti szobában vagyok így sokszor hallom amiket énekelnek. Meg kell hogy mondjam mind az ötüknek remek hangja van.

Neki láttak az éneklésnek. Csakhogy ezt a dalt még egyszer se hallottam. Egyszerűen csodálatos és gyönyörű.

Your hand fits in mine
Like it's made just for me
But bear this in mind
It was meant to be
And i'm joining up the dots
With the freckles on your cheeks
And it all makes sense to me
I know you've never loved
The crinkles by your eyes
When you smile,
You've never loved
Your stomach or your thighs
The dimples in your back
At the bottom of your spine
But i'll love them endlessly

I won't let these little things
Slip out of my mouth
But if i do
It's you
Oh it's you
They add up to
I'm in love with you
And all these little things

You cant go to bed
Without a cup of tea
And maybe that's the reason
That you talk in your sleep
And all those conversation
Are the secrets that I keep
Though it makes no sense to me
I know you've never loved the sound of your voice tape
You never want to know how much weigh
You still have to squeeze into your jeans
But you're perfect to me

I won't let these little things
Slip out of my mouth
but if it's true
It's you
Oh it's you
They add up to
I'm in love with you
And all these little things

You'll never love yourself
Half as much as I love you
You'll never treat yourself right darlin'
But i want you to
If i let you know
I'm here for you
Maybe you'll love yourself like i love you
Oh..


I've just let these little things
Slip out of my mouth
Because it's you
Oh it's you
It's you
They add up to
And i'm in love you
And all these little things
I won't let these little things
Slip out of my mouth
But if it's true
It's you
It's you
They add up to
I'm in love with you
And all your little things 

Amikor az egyik fiú a 'You'll never love yourself...'-es szöveget kezdte énekelni ott már nem bírtam magammal. Sírtam..sőt már szinte bőgtem. Az ő hangja valamiért jobban megfogott. Talán Ő jobban beleélte magát a dalba. Mindenesetre Fantasztikus volt. Nem gondoltam volna hogy egy dal ennyire meg tud hatni. Ennyi érzés lehet benne egyszerre. 

Mit keresek itt?

-Diana-ordított Harry. Szokásosan.

-Mondjad-mondtam az ágyamon ülve.

Beviharzott az ajtón. A kezében egy tálcával közelített felém. A tálcán egy szendvics és egy pohár víz állt. 

-A mai kajád-nyomta az ölembe.

Megvártam míg eltávozik és nekiláttam a falatozásnak. Jól esett főleg, hogy két napja semmit nem ettem.

Az evést befejeztem. Az üres tárgyat letettem a földre. Betakargattam magam egy paplannal. Fáradtnak éreztem magam. Alvás előtt mindig egy dolog jut az eszembe. Mégis mit keresek én itt?  Harry ezt az egy dolgot sose közölte még velem. Csak vagyok itt miközben nem tudom hogy miért. A szemhéjaim kezdtek ólomnehézségűnek tűnni. Lehunytam azt és egy teljesen más világban találtam magam. Az álmok világában. 

 ***                                                              

Egy teljesen sötét helyen ébredtem. Körbenéztem. Sehol egy árva lélek. Rengeteg ajtó vett körül. Mindegyiken volt egy írás vagy szám. Közelíteni kezdtem az egyikhez. A feketeségben nem lehetett tisztán leolvasni mindent de ha jól láttam a '22'-es szám állt az ajtón. Benyitottam. Világosság járta át a szobát. Egy szőke fiú nézett velem szembe. Gyönyörű tenger kék szemek. szőkés-barnás haj. Lépteket tett felém. Egyre közelebb jött. Végül már csak pár centi volt közöttünk. Megérintettem. Rossz ötlet volt. A fiú hirtelen összeesett. Nem mozdult többet. Leguggoltam mellé. Hosszasan rajta tartottam a szemem. Még egyszer megérintettem. Ekkor már nem csak az élete ment el hanem az egész teste. Tehát egyedül maradtam. Egyedül maradtam. Újra sötétségbe borult minden. Újra ajtók vettek körül. 

***                                                                     

 Felemeltem a fejem. Harry jött be.

-Látom felkeltél.

-Ezek szerint nem vagy vak-próbáltam egy kicsit idegesíteni ami elég rosszul sült el. 

-Na jó elég legyen. Befejezted? Vagy kint szeretnéd tölteni az éjszakáidat? Csak szólok a szomszédnak a kutyája majdnem halálra fagyott, úgyhogy válogasd meg a szavaidat velem szemben-tette fel a kérdést.

-Jól van befejeztem-suttogtam.

-Nem hallottam. Hangosabban.-utasított.

-Rendben befejeztem.-beszéltem még mindig elég halkan.

-Beszélj már hangosabban.-ragadtam meg a pólómat. Kiemelt az ágyból és szabad kezével tartott a levegőben. Rettentően féltem. Féltem mi fog történni. Megüt? Vagy csak egyszerűen hozzá vág a falhoz?

A kezéből egy kötelet húzott elő. Letett a földre úgy hogy egy lépést se tudjak tenni. A kezeimet és a lábaimat összekötötte. Remek mozdulni nem bírtam. A szemében a düh lángja égett. 

-Most majd megtanulod hogyan kell beszélned hozzám.-csapta be maga után az ajtót.

Tehetetlen vagyok. Nem fogok én innen soha kiszabadulni. Örökre itt ragadtam. Egy könnycsepp szántott végig az arcom. Ez a könnycsepp emlékeztetett valamire. Mégpedig arra amikor még a játszótéren játszadoztam. Anya a hintát lökte amíg én abban ülve énekelgettem. Amikor a csúszdán csúsztam le. Apa ott várta mikor érek le. Amikor Scarlettel- az ovis barátnőmmel- a hintalovon szórakoztunk. Amikor az akkori 'nagy szerelmem' először megpuszilt. Amikor a mama mellett ültem a kórházban 6 évesen és azt mondta nekem hogy ha elaludna ne ébresszem fel mert az angyalok vigyáznak rá. Akkor még a SZABAD életet éltem. Harry ezt elvette tőlem.