Sajnálom.:c

Mindenkitől bocsánatot kérek amiért nem volt új rész, de nem jött az ihlet.
Leültem írni és nem tudtam folytatni mert vagy hülyeség lett volna vagy unalmas.
így hát arra jutottam, hogy egy hónapra bezárom a blogot.
Szóval..Egy hónap múlva újra itt.:)
Sziasztok.:)

Elveszítelek.

/Harry szemszöge/

Egy barom vagyok. Egy vadbarom.. Hogy tehettem ilyent? Ennyire mélyre  süllyedtem volna? Nem tudom elhinni. 

Minden az én hibám. Ha nem bántam volna vele seggfejként, nem vertem volna minden másnap akkor nem lennénk most itt. Vagyis jobban mondva ő bent a kórteremben válságos állapotban fekszik én pedig itt kint halálra aggódom magam.  A szeretet kimutatás nem az én specialításom. Az fő orvos úr   elmondása szerint a vágás a kezén túl mély ettől elájult plusz külsérelmi nyomai is vannak és ha felébred- reménykedek benne-akkor még a pszichológushoz is elküldik. Hazudnom kellett így azt mondtam, hogy elesett és nekiment valami hegyes dolognak. A külsérelmi nyomokat pedig másra fogtam. Gondolkodásomból a telefonom csörgése zökkentett ki.

-Haló.-köszöntem. 

-Szia Harry. Hol vagy és mit csinálsz? Két óra múlva koncert.-érdeklődött Paul.

-Nem lehetne lemondani? Éppen a kórházban ülök.-tájékoztattam hollétemről.

-Mi a szart csináltál már megint?-emelte fel a hangját.

-Nyugodj meg nincs nagy gond. Egy lányt találtam az utcán teljesen összeverve. Nincs senkije, és nem sokára jönnek a rendőrök felvenni a jegyzőkönyvet mivel a lány ébredezik. És azt mondták nekem is itt kell maradnom.-füllentettem.

-Értem, megpróbálok tenni valamit.Szia.-köszönt el.

-Rendben,köszi Szia.-tettem el a telefont. 

Huhh, ezt megúsztam. Éppen ,hogy lehajtottam a fejem a doki jelent meg előttem. 

-Mr.Styles. Rossz híreim vannak.-világosított fel.

-Ugye nem?

-Nem, ott még nem tartunk de folyamatosan romlik az állapota.-tájékoztatta.

Ne. Kérlek Istenem. Csak ezt ne. 

-Bemehetnék még hozzá?

-Menjen nyugodtan. 

Felálltam az aprócska székből és a kórterem felé vettem az irányt. Szerencsémre egyes szobába tették.

Olyan furcsa volt ahogy ott feküdt. Az arcán egy cseppnyi boldogság tükröződött. Mondjuk részben megértem hisz két év nyugtalanság...

Odalépkedtem az ágyhoz. Végig simítottam hosszú, barna haján. Leültem a székre. 

 Úgy éreztem most elmondok mindent. Lehet, hogy nem hallja de  az is lehet, hogy igen. Itt az idő.

-Diana.-kezdtem bele- Először is rettenetesen sajnálom. Megbántam mindent amit veled tettem. Azt a sok álmatlan éjszakádat. A sok verést amit tőlem kaptál. És azt a sok lelki dolgot is. Tudom a szerelem kimutatást nem így kellett volna a tudtodra adnom. Csak mikor megláttam azt a csókot hirtelen nem tudtam mit kezdeni és hát kissé mérges voltam...  Tudom,  nem szabadott volna elrabolni téged. így belegondolva már mindent megbántam. Bocsánatot kérek mert egy beteges seggfej voltam.

Most egy kicsit jobban érzem magam. Biztos vagyok benne hogy hallotta.

Megszomjaztam így lesétáltam egy kis vízért.  Utam közbe összefutottam egy Directionerrel de hál' istennek nem kérdezősködött csak egy képet kért. Miután megvettem az italt, szívtam egy kis friss levegőt. Jó érzés volt azután a fertőtlenítő szagos hely után. 

Visszaindultam. A hosszú folyosón a fő orvos úr futott felém.

-Doktor úr baj van? 

-Igen. Nagy baj van.-mondta lehajtott fejjel.-Miss Gilbert kisasszonyt éppen próbálják újra éleszteni. De most mennem kell mert a kollégáknak szüksége van rám.-és futott tovább.

Ez már tényleg  felfoghatatlan. Nem elég, hogy elájult, már az sem biztos hogy életben marad. Mindenről én tehetek, csak is én...

Sziasztok. 

Megpróbáltam sietni.:)

Remélem elnyerte a tetszéseteket. 

Arra kérnélek titeket, hogy amit kitettem szavazást légyszives válasszatok. 

Pipáljatok, iratkozzatok fel, kommenteljetek.:)

Dorina.

Halál?

Kijelentése után még vetett rám egy pillantást majd elsétált a rémisztő helyiségből. Itt ragadtam egyedül.Megint. Nincs segítség. Nincs esély. Nincs remény, És már lassan az életemet is elveszthetem. Karomra pillantottam.A látvány miatt lesokkoltam. Mondhatni az egész a vérben fürdött. A pólómon se volt vérmentes terület. És még az ajkam is fájt a vágásától. Ez már nem normális. Csoda hogy nem szédelgek. Bár itt már minden csoda. Csoda, hogy túléltem az eddigi dolgokat. Behunytam szemeimet. Láttam magam előtt a Szüleimet. Nagypapát és Nagymamát. Mikor karácsonykor együtt vacsoráztunk. Milyen szép is volt akkor. Nem kellett amiatt aggódnom hogy másnap élek-e vagy mégse.  Valahol reménykedtem abban hogy ez csak egy szörnyű álom, és akkor kinyitottam a szemeimet.  Rá kellett jönnöm,hogy sajnos nem ez nem csak egy rossz álom.  Ez a valóság.  Nem akartam elhinni. Könnycseppek hullottak ki a szemeimből. Akármennyire is nem akartam sikerült újból elbőgnöm magam. Megint. Ha síró versenyt rendeznének akkor már rég a rekordot tartanám...A viccet félretéve, tényleg nagyon sokat sírok.

Pár óra múlva nagy meglepetésemre Harry rohant be.

Levette a számról a tapaszt és beszélni kezdett.

-Édesem, szépen szólok neked. Vagy most abba hagyod a sírásod vagy nem tudom mi lesz.-figyelmeztetett.

-Harry...Kérlek...Hagyj..Békén.-mondtam szépen lassan.

-Ácsi ácsi. Te itt egyenlőre nem kérhetsz semmit. Én mondtam valamit amit teljesítened kell.-emelte ki a 'kell' szót.

-Abba hagyom csak légyszíves, Engedj el.-szipogtam.

-Eloldozlak, de a szobából nem szabadulsz.

Megfogott egy nagyobb kést. Elvágta a kezemnél és a lábaimnál lévő kötelet.

-Remélem megfelelő.

Nem szólt többet. Nem is nézett már rám. Egyszerűen kiviharzott a szobából. Megpróbáltam felállni a székről. Egy darabig még eljutottam majd az egyensúlyom összeomlott és Puff. A fejem a lábaim és a kezeim rettenetesen fájnak. Ennek lesz még nyoma  az biztos.  Az ajtóra emeltem tekintetemet. Ha szerencsém van Harry nem zárta be. Próbáltam valamiféle mozgást erőltetni a csontjaimba de nem sok sikerrel jártam. Mérgemben a padlóra vertem a kezem. Áucs. Egy szerencsétlen vagyok. Egy reményvesztett lány. Egy teljesen összeomlott ember. Talán ezt a sorsot szánták nekem ott fent? Ezt a szar életet? 

Jó lenne ha itt és most már fentről figyelném a további eseményeket. De csak addig néznék le amíg azt látnám,hogy Harry szenvedik utána már nem. Azután a szüleimmel és a nagyimmal lehetnék.Újra. 

Hirtelen elkapott egy érzés vagy valami olyasmi. 

Szemeim lecsukódtak.Nem éreztem a testem. Nem éreztem már fájdalmat. Nem éreztem már semmit  Ez már  a vég? Vagy csak valaki szórakozik az életemmel...

Nos hát Sziasztok.:)

Happy Birthday Harry.:)

Köszönöm az előző kommenteket. A +1300 oldalmegjelenítést. Nélkületek ez a blog a béka segge alatt lenne. Remélem elnyerte a tetszéseteket.:) Komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel.:)

u.i: Ha valaki tud olyant aki csinálna fejlécet azt megköszönném.

Dorina.